Minden évben legalább egyszer beiktatunk egy kirándulást a TyToo csapattal, ami idén a sástói Oxygén Kalandparkot jelentette. Szeretünk mindig valami újat és aktívat csinálni, ezért nem csoda, hogy olyan helyet választottunk, ahol a pihenést sem vehetjük szó szerint :D
Felszálltunk hát korán reggel a kisbuszra, ahol útközben sem unatkoztunk egy percet sem. Megbeszéltük az útitervet és közben szóbeli játékokkal mulattuk el a kalandparkig hátralevő időt. Az út mindössze két és fél óra volt és már ott is álltunk a bejárat előtt, majd egy röpke szünet után meg is indultunk az első kihíváshoz.
Csodás kilátás tárult elénk, és szerencsénkre az időjárás is fantasztikus volt - ilyen szép napsütéses :) A legelső megmérettetés egy kalandpálya volt, ahol különféle akadályokon kellett végigmenni mindenkinek, ami néha kicsit próbára is tett minket. Kaptunk hát sisasok és védőfelszerelést, majd a park dolgozói ismertették a szabályokat és felkészültünk az indulásra.
Izgalmasak voltak az akadályok, drótokon és mindenféle instabilnak tűnő szakaszon másztunk végig, volt hogy egyik ponttól a másikig lendültünk át, hogy tovább mehessünk (itt a Tarzan módszert alkalmaztuk, csak felkenődés helyett épségben átértünk). A csajok és a srácok is nagyon szépen teljesítettek (és a hazaúton kiderült az is, hogy mindenki nagyon élvezte, és szívesen kipróbálna még ilyen jellegű kalandot).
A következő móka a Canopy volt, ami annyit jelent, hogy egy hosszú, két hegy között kifeszített drótkötél pályán kell végigcsúszni. Volt szerencsénk tavaly a Zempléni Kalandparkban is megtapasztalni egy hasonló élményt, így ez már ismerős volt számunkra (büszkék voltunk nagyon, mert néhányan félelmüket leküzdve is bevállalták). A panoráma ezúttal is pazar volt, a magasban száguldva bátran lenézhettél és csodálhattad a tájat.
Izgatottan indultunk tovább a labirintus felé, ahonnan ki kellett találnunk. Kisebb csapatokra bomlottunk, és egészen rövid idő alatt ki is jutottunk (pár zsákutca után) :D Újabb pihenő után folytattuk az utat egy hosszú függőhíd felé, ami első ránézésre piskótának tűnt, de útközben érvényes lett az a mondás, hogy ne igyál előre a medve bőrére. Persze nem kell megijedni, teljesíthető volt a táv, néha kisebb kilengésekkel, de átjutottunk (a híd közepén még egy gyors csapatképre is futotta). :)
Az energiáinkat tartalékolni kellett, mert még hátra volt egy pár szórakoztató program: kipróbáltunk egy sor trükkös biciklit, ami néha tényleg megtréfált minket, de nagyon szórakoztató volt. Közben a bátrabbak a 360°-os hinta irányába vetették magukat. A lényege abban áll, hogy miután sikeresen biztosítva vagy a hintához, elegendő erőt kell gyűjtened ahhoz, hogy annyira meghajtsd a hintát, hogy átfordulj a másik oldalra. Míg a srácok sorozatosan pördültek a hintával, a többiek hangosan drukkoltak és éljeneztek minden egyes átfordulásnál.
Utolsó körünk a bobozás volt, melynek pályáján háromszor is végigszáguldottunk. Ekkor már kellemes fáradtság ült ki rajtunk, ezért ideje volt, hogy energiatartalékainkat feltöltsük, és ebédeljünk egy jót. Nagyon ízletes ételeket készítettek számunkra, így jóllakottan tettünk még egy kört az étteremhez közeli tóhoz, mielőtt a kisbuszhoz indultunk volna.
De a nap itt nem ért véget, mert egy kis buszozás után még megálltunk a demjéni fürdőnél, és megmártóztunk a kellemesebbnél kellemesebb medencékben. Jóleső érzés volt feltöltődni, lazítani, és a naplementés kilátás pedig üdítő látványt nyújtott a vízből is.
A kiváló szervezésnek és programoknak hála, minden zökkenőmentesen zajlott, így minden belefért, amit elterveztünk, és ezúttal is remekül szórakoztunk. Az út végén felváltva osztottuk meg egymással, hogyan éreztük magunkat a tartalmas nap után és jóleső fáradtsággal, élményekkel gazdagodva búcsúztunk egymástól az esti órákban. :)
Ha Te is szívesen lennél csapatunk tagja, akikre a munkában és a mókában is számíthatsz, jelentkezz hozzánk munkatársnak! (nyitott pozícióink >>)
